Ismerkedés a holland ABC-vel: C, mint Curaçao

Aruba, Bonaire, Curaçao. Ez a három Hollandiához tartozó kis karib-tengeri korallsziget alkotja az ABC-szigeteket.

Bon bini na Korsou! Üdvöz légy Curaçao-n!

Pieter Stuyvesant, New York egyik alapítója négyszáz éve vásárolta meg ezt a kalandos sorsú szigetet, mely többször is gazdát cserélt. Spanyolok, hollandok, franciák, angolok, portugálok váltották egymást, majd a hollandok visszatértek, és végül ők virágoztatták fel Curaçao-t.

A főváros, Willemstad az egyetlen a karibi térségben, amely felkerült az UNESCO világörökség-listájára. A sziget varázsát kulturális sokszínűsége adja: a hollandok fegyelmezett stílusát kellemesen oldja a karibi lazaság, az óváros pedig eredeti, XVIII-XIX. századi színeiben pompázik, pasztellszínű koloniál kereskedőházai, banképületei, egykori bordélyai, rabszolgatelepei, ültetvényes házai még ma is elevenen tartják a gyarmati idők hangulatát.

Játssz és nyerj a Travelbooggie-val >>>>>

A koktélbárokból jól ismert kék likőr azonban nem a hollandoknak, hanem a spanyol konkvisztádoroknak köszönhető, akik otthonról hoztak narancs-cserjéket, hogy Curaçaón is meghonosítsák. Az otthon megszokott finom ízekre viszont hiába vártak. A száraz éghajlaton termett gyümölcs aranysárga, édes nedű helyett tompazöld, fanyar, savanykás, szinte fogyaszthatatlan levet engedett. Az emberi kreativitás azonban nem engedte kárba veszni az erőfeszítést, és cukornádból származó alkoholba áztatva a vastag héjú karibi narancsot, a helyiek finom italt nyertek. A Curaçao likőr jellegzetes kék színe azonban, a közhiedelemmel ellentétben nem a narancshéjtól származik, csupán a véletlen műve, hiszen maga a likőr színtelen. A willemstadi boltokban az itthon is ismert kék Curaçaón kívül kaphatunk zöldet és narancssárgát is.

A legendák szerint Curaçaón a legmagasabb az egy négyzetkilométerre jutó felkötött kalózok száma. A gyarmati idők alatt a karibi térség kalózai rendszeresen vadásztak errefelé a legértékesebbnek számító zsákmányra, a Nyugat-Afrikából származó rabszolgákat szállító hajók rakományaira. Manapság azonban legfeljebb a sziget bámulatos varázsa ejthet rabul minket – igaz, fennáll a veszélye annak, hogy örökre.