Magyarország hét borrégiója: Világörökségünk, Tokaj Történelmi Borvidék

Magyarország varázslatos, legyen szó akár a tájak sokszínűségéről, akár a fiatalokat szórakoztatására létrehozott rengeteg nemzetközi zenei és kulturális eseményről. Akár az állatvilágról, a sportolási és kirándulási, túrázási – és kerékpár túrázási lehetőségekről. Akár a tavainkról, vagy épp gyorsabb, lassabb folyóinkról. Akár a gasztronómiánkról.. Akár a borainkról! Legyen szó most épp, a borainkról!

A tematikus nyaralások, kirándulások mindig több izgalmat hordoznak magukban, mint az “elmegyünk ide” és “megnézzük ezt és ezt” típusú kiruccanások. Vegyük hát nyakunkba az országot, és barangoljuk be Magyarország hét borrégióját!

Tokaji borrégió

A Tokaji borrégió igen távoli múltban gyökerezik, hiszen már a tizenhatodik században Hegyaljaként ismert volt Európa szerte és az erre utazók keresték égen földön Hegyalján a tokaji bort, melyet egyszer ízleltek, vagy épp csak a hírét hallották. Majd a 18. századra itthon is átragadt a német nyelvterületekről a “Tokajer” és lett Tokaj-Hegyalja a Hegyaljából. A helyi szőlőtörténet pedig még ennél is jóval nagyobb múltú: Biztos jelek mutatnak rá, hogy a honfoglalás előtt is szőlőművelés folyt már ezeken a területeken. A tatárjárás után olasz vincellérek betelepítése élesztette újra a szőlőkultúrát, a nemesítést, borkészítést. Ennek nyoma ma is meglátszik, hiszen a terület legjellemzőbb szőlőfajtája, a furmint is olasz eredetű.

Hol terem a jó aszú?

Több száz méteres alagútszerű pince-labirintusok mélyén érlelődnek, nemes penésszel borított falak között, fahordókban a legjobb minőségű tokaji aszúk. Tokaj, Tarcal, Tolcsva, Mád és Tállya tudhatják maguknak ezt a különleges fajtát, amit az is bizonyít, hogy délebbre is próbálkoztak ezzel a fajtával, mégsem sikerült: fajtajellegük is teljesen másképp alakult a máshol termelt boroknak.
Világszerte legnevezetesebb borunk – és borvidékünk – több száz éves népszerűségnek örvend. A legenda úgy tartja, hogy mikor XIV. Lajos megkóstolta tokaji bort, azt mondta „le vin des rois et le roi des vins” azaz „királyok bora, borok királya”.
Népszerűségének oka, magas cukortartalma és különleges íze, amit magyarázhatunk a szerencsés éghajlati adottságokkal is, de tulajdonképpen a tudományos álláspont szerint nem csak a forró nyár, az egyenletes ősz és a kánikulaszerű nyári nappalok mellett jelen levő hirtelen hideg ősz és bő csapadék, de a hegyalját felépítő trachyt-rhyolit málladék is nélkülözhetetlen a jó aszúképződéshez.  Hiszen ez a talaj hamarabb melegszik fel, és tovább tartja meg a meleget, mint társai.

Fontos azonban megemlítenünk egy másik jellegzetes nedűt: aszú szemek mellett élő fürtöket is tartalmazó verzió, a szamorodnit. Szintén rendkívül népszerű, bár ízét tekintve egy kicsit más. A kevésbé édes borok kedvelőit veszi le a lábáról.

Szerencsés borválasztás jeles alkalmakra egy öt és hat puttonyos aszú, nők is általában szívesen fogyasztják, sőt, kiváló ajándék érett és fiatal nőknek egyaránt. Édes íze, a szerelem édessége, nemessége a tisztelet nemessége.

Ami miatt pedig biztosak lehetünk abban, hogy sokáig örvendeztet még minket páratlan minőségében a Tokaji borrégió italaival: A borvidék fokozottan védett, zárt térség, tehát más területről származó bort, mustot vagy akár szőlőt tilos behozni. Ez a palackozott italokra nem vonatkozik, de ha már Tokaj környékén járunk, érdemes a helyi kincseket maximálisan kiélveznünk!